2017. július 21., péntek

Mikor és hogyan... módszerek az alkotás során


Mikor alkalmas az idő az írásra? Minden nap írnom kell? Ugyanakkor és ugyanazon a helyen? Érdemes helyet és időt változtatnom? Este jobban megy a írás, vagy jó ötlet lenne reggelre ütemeznem a történetem gépelését? Füzetbe dolgozzak, kézzel írva vagy inkább ragadjak billentyűzetet? Más módszere lehet számomra is ugyanolyan eredményes? 

Ezekre a kérdésekre nem igazán lehet tudni a választ, hiszen egyéntől függ, hogy kinek mi a bevált írási módszere, viszont vannak tipikus megoldások és mindenki egyénileg tesztelheti, hogy melyik variáció jön be neki a leghatékonyabban. A lényeg, hogy minden szerzőnek, írónak meg kell szerveznie az életét és a munkáját, hogy egy terjedelmes mű létrejöhessen. A rövidebb szövegek, költemények vagy novellák általában első írásra keletkeznek, mintha csak diktálná valaki, de egy nagyobb mű, történet, regény nagyobb kidolgozást igényel. Időt, rendszerességet, intenzitást és nem utolsó sorban olyan körülményeket, amelyek nem hátráltatnak az írásban. Ezeket a főbb kritériumokat külön pontokba is szedném:

2017. július 17., hétfő

Visszatér a Penna Könyvtár!

A Könyvespolc ismét megtelt könyvekkel! Friss könyvajánlókkal és további érdekességekkel tér vissza a Penna Könyvtár, immár Elolvas-Lak címen! Az oldal a napokban nyílt meg, s egy kedves barátnőmmel, Barbival vezetjük majd közösen. Szeretettel várjuk a Penna Könyvtár régebbi olvasóit, valamint az új látogatókat is! Én főleg, továbbra is itt tevékenykedem aktívan, viszont a Pennával párhuzamosan, ezentúl részt veszek az Elolvas-lak működésében, szerkesztésében is! Reméljük, hogy tetszeni fog Nektek! Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Írd meg az életed vagy az élet ír helyetted?


Gyakran mondják, hogy egy író első regénye mindig önéletrajzi ihletésű, amely a szerző életéből táplálkozik és épül fel. Viszont szerintem, az állítás vagy inkább a kérdés, így hangzik: hogyan olvassuk magunkat a legjobban, hogy mások is szívesen olvassanak minket?
Van erre egy általános szabály, amelyben benne rejlik az önéletrajzi írás, sőt mindenfajta írásmód: nem az számít, hogy mi is történt valójában, hanem hogy az olvasó számára mi tehető valószínűvé. Nem az számít, hogy mi valós az író fejében, hanem hogy mi válik az írása nyomán valóssá az olvasó gondolatiban. Úgy is mondhatnám, hogy a hatás a legfontosabb, amit elérünk az olvasóknál.

2017. július 13., csütörtök

Vendégírónk, Homonyik András bejegyzése - Az ihlet ellenszere



Erre a kijelentésre, vagy kérdésre nehéz pár szóban válaszolni. De biztos, hogy mindenkinek más lesz az ideális ötlet, cselekvés, ami meghozza a várt eredményt. Az én kis „Írói tevékenységem” – ben felmerülő ilyen problémák megoldását, vagy akár csak a spontán érkező felismeréséket tudom megosztani veled/veletek.
Olyan téren szerencsésnek tartom magam, hogy egy kijelölt vagy saját szerzemény alapötlete, cselekmény fő szála az első, ami mindig megtalál. Tudom tehát, hogy miről fogok írni, azonban itt kezdődik az én problémám (lehet, ezzel nem leszek/vagyok egyedül). Nálam a kitöltő eseménysorozatok azok, amik gondot okoznak. A felvezetések, a szereplők előélete, a környezet, hol és mikor kivel mit csinált. Ezért ez a gondolkodós rész számomra, és szerintem itt tudom legjobban elmondani az „ellenszerem”. 

Olvastam valahol valamikor, vagy interneten vagy egy kis könyvecskében, és nem is biztos pontosan tudom idézni, de a lényege megmaradt bennem. Ha egy nem írástudománnyal foglalkozó személy kimegy az utcára, elmegy a boltba, azt látja, amit ő látni akar. Mondhatnám úgy is, hogy szemellenzővel megy. Egy másik személy, aki írónak készül, körbe néz. Látja, mi történik körülötte. Látni akarja. A legnagyobb különbség, hogy észrevesszük-e a körülöttünk zajló eseményeket, vagy sem. Az én meglátásom, hogy bármi ilyen dologból lehet ötlet, kitöltő elem a történet során. A szemfüles írópalánta megláthatja, akár a lakásban kifújt vízipipa füstöt, amint a lehúzott redőny résein beszűrődő fény megvilágítja. Egy eltérő színű kavicsot az utcán a többi közt elkeveredve. Tudnám még sorolni, de most nem ez a fontos. Biztos vagyok abban, hogyha nem otthon ülve próbáljuk kitalálni a leírandó pillanatot, történetet, akkor nézzünk, vagy menjünk ki a szabadba, mert a külvilág a segítségünkre lesz. A világ, a városban élő emberek fogják megadni nekünk, amire szükségünk van (ezen a területen). 
Természetesen előfordul az is, hogy a világ és az emberek nem adnak nekünk semmit. Akkor ismét otthon keressük a megoldást, ami vagy egy-két jó könyvben van, vagy akár a televízióban. Természetesen a könyv előnyt élvez e téren a tv-vel szemben, azonban - saját tapasztalat - az írói énem / énünk nem alszik, miközben nézünk egy, a kedvünknek megfelelő sorozatot, filmet a tv-ben. Nem egyszer fordult már elő velem, hogy a filmben, sorozatban látott esemény, helyszín, környezet, történet miatt kezdett el bennem forogni az írói fogaskerék, hogy összekombináljon valami nagyszerűt. 

Azonban van egy nagyszerű hely az ihletszerzésre. Igen a végére hagytam a legegyszerűbb megoldást az adott kérdésre. De talán már vagyok olyan jártas az írásban, hogy nem az elején mondom el, ki a gyilkos. Ha nem járok sikerrel, a külvilággal, a filmekkel, akkor mindig szomorkásan bekapcsolok egy kis zenét. Általában zenét a legnagyobb videó megosztó portálon szoktam keresni, hallgatni, és ami a legfontosabb nézni. A videóklippek, amiket a zene alá gyártanak, vagy egy teljesen más videó , fel tudja turbózni a kreativitást. Nincs olyan ember, aki ezen az oldalon ne találná meg amit keres. Szóval véleményem szerint igenis van ellenszere az ihlethiánynak, de nem úgy, hogy a papír felett görnyedve próbáljuk kisajtolni az agyunkból. Nem az erőltetés teszi nagyszerűvé, és egyszerűvé vagy csak szimplán meglévővé az ihletet, hanem az, hogy hagyjuk, hadd vezessen minket. A világ tele van ihlettel, ötletekkel, ami csak ara vár hogy észrevegyük. A világ pont úgy rejti el előlünk az ihletet, mint ahogy egy kincset szokás. 

 „ Ha el akarsz rejteni valamit, hagyd szem előtt.”