2017. május 27., szombat

Az első lépés könnyű... na de a második?


Mondhatnám, hogy a második nehéz, de nem feltétlen kell annak lennie. Bár igaz az is, hogy a kezdetekhez képest jelentős annak az esélye, hogy az addigi sikeres írás egyszerűen kudarcba fullad, és megáll, megtorpan, vagy bizonytalan időre félbe marad, és mire újra elővenném az addig írtakat, már távolinak érzem az írást, mintha nem is én írtam volna, és bármennyire is próbálkozom a folytatással, már nincs meg az a hangulat, ami a kezdetekben megvolt. Te is éreztél már így?
Talán veled is előfordult már, hogy egyszerűen csak kipattant egy ötlet a fejedből, hirtelen életre keltek a szereplők, a helyszín, az egyéb történeti elemek, melyekből felépülhet egy lehetséges sztori, izgalommal telve veted papírra az addig kigondolt részleteket, esetleg időrendi sorrendet nem követve, spontán csak leírva mindazt, ami a fejedben van... aztán puff, mintha elfújnák minden addigi gondolatod, nem tudod folytatni a dolgot. Eléggé bosszantó. Velem nagyon sokszor van így.

2017. május 16., kedd

Nem létező főszereplő, aki mégis élteti a történetet


A cím minden bizonnyal furcsa lehet, viszont nem igazán tudtam ennél kifejezőbb és konkrétabb megnevezést adni annak a jelenségnek, amikor egy szereplő jelen van és mégsincs jelen egy történetben. Átjárják a sorokat a gondolatai, szinte belekapaszkodik minden egyes szóba a jelenléte, és mégsincs ott fizikailag... testileg, mondhatni. Általában, a legtöbb könyv esetében aktívan részt vesz a történetben a főszereplő, ő beszéli el és általa ismerjük meg az eseményeket. Viszont, napjaink egyik közkedvelt megoldási formája az, amikor egy karakterről más gondolatain keresztül nyerünk megtapasztalást, és így már nem is a főszereplő lesz igazából a főszereplő, hanem az a személy, aki amúgy mellékszereplői státuszt tölt(ene) be a történetben. 
Egy szereplő akkor ismerhető meg a legjobban, ha ő avatja be az olvasót az élete történéseibe. Bár állítom, de valóban így van ez? Gondoltál már arra, hogy mit gondolhat rólad a szomszéd, akinek csak illemtudóan és megszokottan köszönsz a nap folyamán? Milyennek láthat az a lány, akinek a szekrénye szomszédos a tiéddel, de igazából sosem szóltatok még egymáshoz? Mire gondolhat a melletted ülő, ismeretlen utas a vonaton, vagy a veled várakozó srác, akivel mindig ugyanarra a buszra szálltok fel? 
Ezek mind sarkított és kiragadott példák, viszont a lényeget megragadva, bár látjuk egymást, s érzékeljük a másikat, olykor mégsem vagyunk tudatában annak, hogy milyen hatást gyakorolunk vadidegen emberekre, ismerősökre vagy közelebbi barátokra, akik részei az életünknek. Ők hogyan mesélnének rólunk? Milyennek látnak minket, az életünket, a mindennapjainkat? 

2017. május 6., szombat

Fantáziadús történetek - Gyakorlati feladat

Erre a gyakorlatra régebben került sor, viszont mindig nagy sikernek örvend és szívesen alkottok rá többen is. Ez a májusi feladat lenne az utolsó, mielőtt neki vágnánk a nyárnak, és a következő alkotási lehetőség szeptemberben tér majd vissza. 
Ha régóta követed az oldalt, biztosan ismered a kritériumokat, viszont az újonnan érkezőknek pár mondatban ismertetném ezt a feladattípust.

A képalkotásos feladatok lényege, hogy a történetek illeszkedjenek a képek lehetséges mondanivalójához. Kifejezzék azt, tükrözzék annak tartalmát, hangulatát és megformájanak egy lehetséges jelenetet, mintha csak a kép egy kiragadott pillanat lenne.
Természetesen, nem kell mindegyik képhez történetet írni, csak egyetlen egyhez! Ennek kiválasztása rád bízott, hogy melyiket találod szimpatikusnak!

A képekre kattintva, nagyobb méretben is megtekintheted őket. Így jobban láthatod a részleteket!

1. kép                                                                        2. kép

 3. kép                                                                 4. kép

5. kép

6. kép

Fontos tudnivalók! 

Elküldési lehetőség: pennatakezbe@gmail.com
Alkotás formája: novella
Kritérium: adj címet a művednek!
Terjedelem: max. 4-5 oldal (A4)
Formátum: csatolt word dokumentum vagy emailként mellékelt szöveg

Kérlek, pontosan szerepeljen az emailben:
- írói neved
- a választott kép száma
- a történeted címe 

Beküldési határidő: június 8. (csütörtök)
Beérkezett alkotások közzététele: június 9. (péntek)
Eredményhirdetés: június 10. (szombat)

Ha valamire nem kaptál választ, írj kommentet vagy keress meg emailben!

A beérkezett feladatokat folyamatosan véleményezem, viszont a határidőként adott egy hónap folyamán lehetőség van javításra, illetve korrigálásra. A feladat célja nem csak az, hogy valaki vendégírói lehetőségben részesüljön, hanem az is, hogy egyrészt rendszeressé tegye az írói tevékenységeteket, továbbá egy-egy gyakorlat alkalmával igényes és tartalmas alkotások születhessenek, melyek gazdagabbá tehetik minden író repertoárját! 

Sok sikert kívánok és előre is köszönöm a részvételetek!

Egyszer volt, hol nem volt... - Eredményhirdetés

Norah Newman
Szépség és a Szörnyeteg
- Ajándék vagy átok? –

Villámlott és mennydörgött a fejünk felett. Az esővíz patakokban folyt végig a báltermet az erkélytől elválasztó, reszkető üvegtáblákon, és egyre hiábavalóbbnak tűnt a zenekar lázas igyekezete, mert már semmilyen muzsika nem nyomhatta el a természet hátborzongató zenéjét.
A hölgyek kedvéért őriztem a mosolyom, így az épp oly’ lefegyverző maradt, mint az első pillanatban, mikor a tánctérre kísértem őket, ám a hintázó kristálycsillárok a fejünk felett egyre sürgettek, azt üzenve, ideje volna kiüríteni a termet.
Éppen elszántam magam, sebtében meghajoltam aktuális táncpartnerem előtt, és faképnél hagytam, hogy utasításokat osszak a személyzetnek, mikor váratlanul kivágódott a mennyezetig nyújtózó üvegajtó, a márványpadlót pedig beömlő esővíz szennyezte.
Egy szélroham átlökött egy szánalmasan botladozó alakot az ajtószárnyak között, aki képtelen volt állva maradni mezítelen talpain, és térdre rogyott előttünk…

Verejtékben úszva ébredek. Mint minden hajnalban, attól az éjszakától fogva. Odakint már hétágra süt a nap, sugarai gyilkos tőrökként döfik át a nehéz damasztfüggönyt.
Bizonyára száz szolga sürög és tüsténkedik odakint, szerte a kastélyban, de a nyugati szárnyban még csend honol. Megtiltottam nekik, hogy betegyék ide a lábukat, és feldúlják az utolsó békés helyet a világomban.
Lerúgom magamról a takarót, és hagyom, hogy lecsusszanjon a földre. Az első utam ma reggel is az üvegbúra alatt szunnyadó rózsához vezet.
Még három szirom. Már csak három.
Összerezzenek, mikor meghallom a dörömbölést, és meglököm a búrát. A rózsa meginog, és érzem, ahogy az egész kastély beleremeg. [...]

A teljes mű megtekinthető a Gyakorlati feladat menüpont, Mesék és ünnepek világa alcím alatt, Egyszer volt, hol nem volt feladatnál!

Gratulálok Norah-nak! Alkotásoddal elnyerted a Vendégírói elismerést! Az ezzel járó teendőket és minden fontos információt emailben fogok Neked továbbítani! Köszönöm a részvételed és, hogy jutalmazhattalak!

Mindemellett pedig, természetesen ugyanilyen örömmel gratulálok minden írónak, aki alkotott a feladatra! Örülök, hogy sikeres és eredményes feladatot zárhattunk! A legújabb gyakorlatot már megtekinthetitek, amire remélem, ugyanilyen lelkesedéssel alkottok majd!

Egyszer volt, hol nem volt - Résztvevők voltak

Norah Newman
Szépség és a Szörnyeteg
- Ajándék vagy átok? –

Villámlott és mennydörgött a fejünk felett. Az esővíz patakokban folyt végig a báltermet az erkélytől elválasztó, reszkető üvegtáblákon, és egyre hiábavalóbbnak tűnt a zenekar lázas igyekezete, mert már semmilyen muzsika nem nyomhatta el a természet hátborzongató zenéjét.
A hölgyek kedvéért őriztem a mosolyom, így az épp oly’ lefegyverző maradt, mint az első pillanatban, mikor a tánctérre kísértem őket, ám a hintázó kristálycsillárok a fejünk felett egyre sürgettek, azt üzenve, ideje volna kiüríteni a termet.
Éppen elszántam magam, sebtében meghajoltam aktuális táncpartnerem előtt, és faképnél hagytam, hogy utasításokat osszak a személyzetnek, mikor váratlanul kivágódott a mennyezetig nyújtózó üvegajtó, a márványpadlót pedig beömlő esővíz szennyezte.
Egy szélroham átlökött egy szánalmasan botladozó alakot az ajtószárnyak között, aki képtelen volt állva maradni mezítelen talpain, és térdre rogyott előttünk…

Verejtékben úszva ébredek. Mint minden hajnalban, attól az éjszakától fogva. Odakint már hétágra süt a nap, sugarai gyilkos tőrökként döfik át a nehéz damasztfüggönyt.
Bizonyára száz szolga sürög és tüsténkedik odakint, szerte a kastélyban, de a nyugati szárnyban még csend honol. Megtiltottam nekik, hogy betegyék ide a lábukat, és feldúlják az utolsó békés helyet a világomban.
Lerúgom magamról a takarót, és hagyom, hogy lecsusszanjon a földre. Az első utam ma reggel is az üvegbúra alatt szunnyadó rózsához vezet.
Még három szirom. Már csak három.
Összerezzenek, mikor meghallom a dörömbölést, és meglököm a búrát. A rózsa meginog, és érzem, ahogy az egész kastély beleremeg.