2018. január 6., szombat

Tükröződő tekintetek - Gyakorlati feladat


Erre a típusra volt már példa régebben, a Nézd minden oldalról című gyakorlati feladat alkalmával. A feladattípus ugyanúgy épülne fel, mint a korábbi alkalommal, csak most egy másik szituációt kellene körülírnotok, a különböző szereplők szemszögének megragadásával. Mint ahogyan minket is számtalan tekintet ér a napunk során - sosem tudhatjuk ki kíséri figyelemmel a mozdulatainkat -, úgy ebben a történetben is nagy szerepet kap ez a jelenség. 


Szituáció: A férfi már egy órája várakozik a parkban. Idegesen járkál fel-alá, kezében egy borítékot szorongatva, mikor végre megjelenik az, aki miatt ide jött.

a. Mutasd be a szituációt a férfi érzéseivel és gondolataival körülírva, valamint az érkező jellemét, személyét és a róla alkotott gondolatokat
b. Írd le a szituációt az érkező oldaláról, valamint ismertesd a várakozó férfi jellemét, küllemét az érkező érzéseivel és gondolataival alátámasztva
c. Mutasd be a lehetséges történéseket és eseményeket egy járókelő, avagy kívülálló szemszögéből, valamint érzékeltesd mindkét karakter - a férfi és az érkező - külsejét, jellemét és személyét az ő gondolatain keresztül

Választható lehetőség - Nem kötelező

+ d. A várakozás során a férfi telefonja megcsörren. Írd le a hívás által a "túloldalon" lévő fél gondolatait, és érzéseit a telefonos párbeszéd alapján

A feladat lényege, hogy több oldalról is láthassuk ugyanazt a történetet. Mindannyian másképp élünk meg egy adott szituációt, így a helyzetet értelmezve, teljesen más gondolatok és érzések fognak lejátszódni a férfi fejében, mint az érkezőjében, és megint csak különböző tapasztalatokat fog megfogalmazni önmagában a járókelő, avagy szemtanú, aki külső szemlélőként figyeli majd az eseményeket.
A két fél között lezajlódó párbeszéd, cselekmény bármi lehet. Bármi, amit el tudsz képzelni és amit meg szeretnél valósítani kettejük között. Ami kiindulópontot jelenthet az az, hogy a parkban egy férfi tartózkodik és jó ideje várakozik. Pontosan, egy órája. S egy boríték van a kezében.

Ünnepi fények - Eredményhirdetés

A. Andi - Karácsonyi pálfordulás

Utáltam a piros sálakat. Utáltam a karácsonyt. Valahányszor szembejött velem az utcán egy bevásárlásból hazafelé igyekvő asszony, vagy egy kislány, aki épp tátott szájjal bámulta a kirakatokat, azon morfondírozva, hogy mit kérjen karácsonyra, és megláttam a nyaka köré tekeredő piros rémséget, kirázott a hideg. Pechemre idén túlontúl divatosak lettek, így minden harmadik embernél volt belőlük legalább egy. Rosszabb esetben több is, mivel a borzalmas divatérzékkel megáldott férjek tucat számra hordták haza őket a feleségüknek, a gyerekeiknek meg úgy egy az egyben az egész rokonságnak. Félve reméltem, hogy egyik túlbuzgó nagynénimnek sem jut eszébe ilyesféle ajándékot venni. Nem tehettem róla, ahogy közeledett a karácsony, úgy mentek tönkre az idegeim.
No, nem azért, mert belebetegedtem a sütemények elkészítésébe vagy a reggeltől estig tartó vásárlásba. Sosem foglalkoztam ilyesmikkel. Legalábbis már nagyon régóta nem. Évek óta begubózva vártam az ünnepeket, kezdetben remegett kezem-lábam, hiába ültem a kandalló mellett. Hát igen, az én házamban is volt egy gyönyörű kandalló, imádtam mellé húzódni a fagyos téli estéken, egy csodálatos könyv társaságában, teával a kezemben. De akár egy varázslatos történetben, hozzám is eljöttek a sárkányok.  Narancssárga pikkelyeik izzottak a sötétben, ragyogó aranyláncok csüngtek a nyakukból kis ékkövekkel. Nem is értem, hogy ezek az értékek mellett, mihez kezdtek a könyveimmel. Szívesen megmutattam volna nekik őket feltéve, ha barátságos szándékkal közeledtek volna felém. De sajnos, egy életre ki kellett ábrándulnom a mesékből. Nincsenek barátságos sárkányok. Mást sem tudnak csinálni, mint mohón bezsebelni mindent, ami eléjük kerül. És akkor tüzet okádva felemésztik azokat…
És hogy, minként kapcsolódnak ehhez az én drága sáljaim? Akármilyen aranyosak lettek volna a sárkányok piros sállal, valahogy ezt a ruhadarabot még nem sikerült beszerezniük. Bár lehet, hogy ezt a hiányosságot szerették volna pótolni, ezért vették birtokba az enyémet. 
Persze a kandallónak ehhez az egész balesethez semmi köze. Igaz, hogy nemrég volt Mikulás, de a sárkányok nem télapónak öltözve ereszkedtek le a kéményen. Igazából már bent voltak a szobában, karcsú gyertyaláng formájában. Baleset… Azt mondják, baleset volt. Szerintem az égiek nem bírták elviselni, hogy egyszer az életben boldog voltam. [...]

A teljes mű megtekinthető a Gyakorlati feladat menüpont, Mesék és ünnepek világa alcím alatt, Ünnepi fények feladatnál!

Nagyon szépen köszönöm mindenki részvételét, aki alkotott a feladatra! Remekül teljesítettétek a feladatokat, szépen visszaadták azt az érzetet, hogy érdemes hinni az ünnep szellemében, hinni a szeretetben és a csoda lehetőségében! A. Andi, külön gratulálok Neked a vendégírói lehetőségért! Az ezzel kapcsolatos információkat emailben fogom neked továbbítani!
A többieknek nagyon szépen köszönöm a beküldött alkotásokat! Remélem, hogy a következő gyakorlati feladaton is szívesen részt vesztek majd!

2018. január 5., péntek

Ünnepi fények - Résztvevők voltak

Gerda Fisher - Mark és a Karácsonyi ajándék

A gyermek a szobájában ült, az asztalánál, elgondolkodva nézett ki az ablakon. Nézte, ahogy a nagy, fehér hópelyhek táncolva kavarognak a hideg szélben, s lágy, vakító takaróval hintik be az udvart...az egész várost.
Itt a tél, már csak pár nap, s itt az év legnagyobb ünnepe...a Szeretet Ünnepe: a Karácsony. Mindig is szerette az évnek ezt az időszakát. Nem csak a Fa, a díszek, a hó, és a diósbejgli illata miatt, mely bejárta a házat...-Igazából sosem tudta megmagyarázni ezt a furcsa érzést, de ilyenkor egész testét, lényét, lelkét átjárta ez a különleges izgalom, a várakozás, s néha- néha szomorkásan, elgondolkodva ült szobájában, miután a tanulással megvolt.
Nem volt már olyan kicsi, tizenkét esztendős létére azt is tudta, már, hogy a Karácsony mögött milyen gyönyörű mese rejtőzik. Sokat hallott már a Bethelemi kisgyermekről, a pásztorokról, az újjongó angyal seregről, akik Istent dicsőitették és a betlehemi három királyról, akik meglátogatták a kis Jézust a jászolban azon az éjszakán. Tudta, hisz szülei vallásos emberek voltak, s édesanyja sokszor magával vitte a vasárnapi Isten-tiszteletre. Eszébe jutott egy mese, amit még anyja mesélt neki tavaly Karácsonykor: Karácsony estéje volt. A kis fiú egyedül sétált az üres utcán. Nagyon hideg volt, nagy, kövér pelyhekben hullt a hó, de őrajta alig volt valami ruha. Keze-lába reszketett a hidegtől, füle, orra piros volt.

2018. január 3., szerda

Vendégírónk, Stella írása - Az íráskészség fejlesztése

Igazság szerint, az emberek nagy részének fogalma sincs, milyen kihívást jelent egy sikeres, szövegileg érthető, figyelemfelkeltő, elismert irodalmi művet létrehozni. Bele sem gondolnak abba, az alkotók, mi mindenre ügyelnek, miközben tollaikat koptatva némi merengés következtében papírra vetik mindazt, mit fontosabbnak tartanak annál, mint csak fél füllel meghallott semmibe vesző gondolatmenet legyen. ´´Verba volant, scripta manent.´´- ´´ A szó elszáll, az írás marad.´´ tartja ezt egy latin közmondás, s ha kicsit eltöprengünk azon, milyen mondanivalója van felénk, értelmet nyer a mondatban rejlő apró figyelmeztetés, miszerint mindaz, mit magunk előtt láthatunk feketén-fehéren, súlya van. Ahogy az édesanya a saját gyermekéért, ugyanúgy tartozunk mi is felelősséggel az általunk megszületett kreáció iránt. Figyelnünk kell többek között a szóhasználatunkra, mégpedig azért, mert az minősít bennünket. Az olvasók gyakran szimpatizálnak a remekművekkel, maga az író stílusának köszönhetően, ugyanakkor el is ítélik a művet az alkotó neve láttán, ha csalódtak egy korábbi kiadványában. Persze, nem lehet mindenki elvárásainak megfelelni és nem is ez a cél, viszont egy bizonyos, kívánt szintet fent kell tartani.