2017. július 21., péntek

Mikor és hogyan... módszerek az alkotás során


Mikor alkalmas az idő az írásra? Minden nap írnom kell? Ugyanakkor és ugyanazon a helyen? Érdemes helyet és időt változtatnom? Este jobban megy a írás, vagy jó ötlet lenne reggelre ütemeznem a történetem gépelését? Füzetbe dolgozzak, kézzel írva vagy inkább ragadjak billentyűzetet? Más módszere lehet számomra is ugyanolyan eredményes? 

Ezekre a kérdésekre nem igazán lehet tudni a választ, hiszen egyéntől függ, hogy kinek mi a bevált írási módszere, viszont vannak tipikus megoldások és mindenki egyénileg tesztelheti, hogy melyik variáció jön be neki a leghatékonyabban. A lényeg, hogy minden szerzőnek, írónak meg kell szerveznie az életét és a munkáját, hogy egy terjedelmes mű létrejöhessen. A rövidebb szövegek, költemények vagy novellák általában első írásra keletkeznek, mintha csak diktálná valaki, de egy nagyobb mű, történet, regény nagyobb kidolgozást igényel. Időt, rendszerességet, intenzitást és nem utolsó sorban olyan körülményeket, amelyek nem hátráltatnak az írásban. Ezeket a főbb kritériumokat külön pontokba is szedném:


1. Rendszeresség

Mindig rendszeresen foglalkozzatok egy adott írással, mert fontos, hogy ti és a művetek egy egységet alkossatok, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy folyamatosan dolgozzatok, különben kizökkentek és utána már nagyon nehéz újra visszatalálni a világotokba. Néha mindez erőfeszítéseket igényel, hiszen ha fáradtak, kimerültek vagytok, vagy éppen rossz a hangulatotok, még az írás sem tud kikapcsolódást adni, mert nem találjátok a szavakat, nem érzitek elég jónak és nemhogy feltöltene titeket egy kis pozitív energiával, csak tovább idegeskedtek, hogy még az írás sem megy. Ellenben, mégis fontos, hogy a legrosszabb, legihlettelenebb pillanatban is írjatok. Még akkor is, ha a mondatok nehezen jönnek és küszködésnek érzitek az egészet, mert sosem lehet tudni, hogy ezeket a hibásnak hitt mondatokat mikor használjátok fel a történethez. Az is lehet, hogy éppen nincs ihletetek, de mégis írtok és próbálkoztok, aztán hirtelen megvan az a bizonyos kis fény, ami sejteti, hogy ez lesz a folytatás. Végre megvan. Még ha egyáltalán semmi sem akar jönni, akkor is elmélkedjetek a szereplőkön, a folytatáson, a történet végén. Sose hagyjátok, hogy kizökkenjetek a történetből. Mindig legyen a mindennapjaitok része. Ha írásban nem is, de fejben mindenképp!


2. Intenzitás

Vannak írók, akik napi tíz órát is képesek egyhuzamban végig dolgozni, ha teljesen belemerülnek a munkájukba. Ennek megvan az előnye és a hátránya is, mivel ha végig, teljes koncentrálással dolgozunk egy íráson, biztosak lehetünk annak a sikerében és a hitelességében... de ez nem függ attól, hogy mennyi ideig vagyunk képesek gép vagy jegyzetfüzet előtt ülni. Mindenkinek megvan a saját írásmódja, hogy mennyit képes végig koncentrálni és figyelni. Szükség van néha megszakításokra, legyen az egy kávészünet vagy egy rövid levegőzés, de kell egy kis idő, hogy teljesen átgondolhassuk az addig leírtakat. Maga az alapgondolat fontos: elmerülni az írásban és teljes figyelmet, odaadást szentelni neki, viszont érvényes az is, hogy nem szabad túlzásba vinni, mert sokszor a mennyiségből már nem minőség fog születni és csak azt érjük el vele, hogy törölni kezdjük az addig leírtakat. 
A meglévő fejezetekből, részekből levezethető, hogy az adott mű megszületését nem szabad félbeszakítani huzamosabb időre, de ez is csak egy bizonyos korlátok között igaz. A kreatív pihenést szolgáló megszakítások, amelyek egyidejűleg némi távolságot eredményeznek az épp megalkotott részekkel, bizonyos feltételek között hasznosak lehetnek, akár egyenesen szükségesek is. Ezeket akkor érdemes beiktatni, amikor éppen túl vagytok egy fejezeten vagy egy adott, fontosabb jeleneten. Ezek után nem szabad rögtön fejest ugrani a folytatásba. Hagyni kell, hogy kicsit pihenjetek ti magatok is és a történet is, hogy megfelelően megérjen bennetek a további cselekmény. Ilyenkor tanácsos átgondolni a leírtakat, elmélkedni a továbbiakon és higgyétek el, ezáltal sokkal jobban át fogjátok látni a történetet és azt az adott szituációt, helyzetet is. 


3. Napszakok

Melyik a legalkalmasabb idő az írásra? Reggel... mondja a legtöbb szerző, hiszen ilyenkor frissek és kipihentek vagyunk, tiszták a gondolataink és az álmok elvégezték a maguk feladatát. Nincsenek zavaró tényezők, csak a lendület, hogy egy új nap előtt állunk és alkothatunk. Viszont, vannak olyan írók is, akik a késő esti órákra vagy az éjszakai alkotásra esküsznek, s minél jobban belemerülünk az éjszakába, annál valószínűbb, hogy kevesebb lesz a zavaró tényező, amely hátráltatná az írást. Én inkább az esti alkotás híve vagyok. Napközben mindig történik valami, még akkor is, ha hétvége van vagy eltervezem, hogy semmit nem fogok csinálni, csak az írásnak szentelem magam. Valami mindig közbe jön, így egyedül az esték és az éjszakák azok, amelyeket végig tudok koncentrálni. Persze ilyenkor jön a szokásos ásítások sorozata, de végül mindig ébren tartom magam és leírom azt az adott részt, amely megfogalmazódott a gondolataimban olyannyira, hogy most már papírra vethetem. Gyakran nekem fontos az is, hogy éppen milyen jelenetet írok. Nappal, avagy a késő esti szürkületben játszódik? Esős időben vagy éppen egy szeles napon? Ha véletlenül, pont ki tudom fogni azt az időjárást, napszakot a jelenet megalkotására, gyakran még ez is segít, ha éppen elakadtam vagy nem tudom pontosan, hogyan is fogalmazzam meg. Egy izgalmas jelenetet, amikor éppen valaki menekül a történetemben, sokkal könnyebb késő este megírnom, amikor már körülöttem is elsötétedett és elcsendesedett minden. 


4. Hely és környezet

Talán ezt tartom a legfontosabbnak az előbb leírt és felsorolt pontok között, hiszen az íráshoz nyugalomra és koncentrációra van szükség, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy olyan környezetben, olyan helyen dolgozzunk, ahol ezek a feltételek adottak. Van, aki csak is zenehallgatás közben tud alkotni. Ez inspirálja és kapcsolja ki a gondolait olyannyira, hogy az írásra tud figyelni, ellenben vannak olyanok is, akiket a zaj, a zene kifejezetten hátráltat és csak csendben tudnak alkotni. Viszont, az mindenkinél egyezik, hogy csak olyan helyen tudunk írni, ahol biztonságot és nyugalmat érzünk, s ahol elhatárolódhatunk kicsit a külvilágtól. Vannak írók, akiknek megadatott, hogy saját dolgozószobájukba visszahúzódva, elmerülve alkothassanak... és vannak olyanok is, akiknek kell valami külső nyüzsgés, éppen ezért egy kávéházat választanak helyszínnek, ahol a laptop előtt aktív írásba kezdhetnek. Egyéntől függ, hogy kinek mi a bevált módszere, de nagyon fontos a hely, hiszen ez is meghatározhatja azt, hogy éppen milyen kedvünk van az íráshoz, mennyire vagyunk odaadóak az alkotásunk iránt. Ha egy számunkra nem megfelelő helyen alkotunk, az az írásunkon is meglátszik. Erőltetettek a mondatok, vontatottá válik a történet, kicsúsznak a kezeinkből a szavak és eltávolodunk a történettől. Fontos, hogy rátaláljatok a ti nyugalmatokra, ahol minden zavaró ok nélkül, teljes erőbedobással alkotni tudtok. Én általában mindig máshol írok, ahol éppen jól érzem magam. Van, hogy az íróasztalomnál "görnyedek", de néha betelepszek a fotelba az olvasólámpa alá és úgy pötyögöm a mondatokat. Olykor pedig szükségem van a levegőre, valamire, amire közben felemelhetem a tekintetem... ilyenkor pedig az ablak elé ülök és néha-néha feleszmélve az írásból, láthatom a külvilágot, amivel pár másodpercre elszakadhatok, majd visszatérhetek az íráshoz. A legfontosabb, hogy olyan helyen írjak, ahol jól érzem magam és ahol tudom, hogy önfeledten tudok alkotni.

Nektek mi a bevált módszeretek? Bárhol képesek vagytok írni? Van kedvenc helyetek az alkotásra? Mikor írtok és mennyit? Várom a véleményeket:)

Nincsenek megjegyzések: